Az Éhezők Viadala, könyv vs film: a kegyes hazugságok

 Sokszor előfordult már velem, hogy egy jó könyv elolvasása után megnéztem a filmadaptációt, és azt kérdeztem: miért? Ugyanis a filmek nemegyszer olyan mértékben eltértek a könyv cselekményétől vagy az egyes jelenetek kontextusától, ami már kiábrándító volt számomra. A felcserélt, kihagyott, rosszul bemutatott jelenetek véleményem szerint elrontják a könyv olvasásakor kapott élményt. Olyan filmadaptációval is találkoztam már, amiben olyan sok volt az újítás, hogy inkább tűnt új történetnek egy már ismert könyv címével, mintsem egy abból készült filmnek.
Az Éhezők Viadala trilógia első részének 2012-es filmváltozatában is számos példát láthatunk erre, azonban most két olyan jelenetet szeretnék bemutatni, melyek a könyvben is simán megállták volna a helyüket.

1. Ruta ápolja Katniss-t

Amikor Ruta megmutatja Katniss-nek a vadászdarázsfészket a fán, a lány lefűrészeli azt az ággal együtt, és a hivatásosokra dobja. Azonban a művelet közben őt is megcsípik a darazsak, amitől hallucinációi lesznek. Lemászik a fáról, és egy gödörben elveszíti eszméletét. A könyvben egy-két napig van ebben az állapotban, majd felébred, összeszedi magát, vadászik, tüzet rak, és csak ekkor találkozik Rutával, aki végig követte. Szövetkezik a kislánnyal, aki a levelekkel meggyógyítja a csípéseket. A filmben azonban ezt egy számomra gyönyörű jelenetbe sűrítették. Amikor Katniss magához tér, a csípései levelekkel vannak betakarva. Ahogy körül néz, meglátja Rutát, amiből sejthető, hogy a kislány végig vele volt és ápolta, amíg eszméletlenül feküdt. Ez, bár eltér a könyv cselekményétől, gyönyörű képet fest, és éppen ezért elfogadható számomra.

2. Cato önreflexiója

Ez talán a film egyik legismertebb pillanata. A könyvben Cato egy könyörtelen gyilkológép, aki nem ismer irgalmat. Miután a mutánsok felkergetik őt, Katniss-t és Peetát a bőségszarura, Cato fojtogatni kezdi a fiút, majd Katniss kézen lövi, ezzel megmentve Peeta életét. A filmben azonban itt elhangzik Cato szájából egy kis monológ, ami a karakterét sokkal árnyaltabbá, ezáltal emberibbé teszi:

"Úgyis halott vagyok. Mindig is az voltam, igaz? Csak eddig nem jöttem rá. Hogy tetszik? Ezt akarják, igaz? Igen? Megölhetem. Egyel több gyilkosság. Ez az egyetlen, amihez értek. Így legalább büszkék lesznek rám, nem mintha számítana."
Cato ezzel megtagadja azt az elvet, hogy a hivatásosok dicsősége a viadalon való győzelem. Mintha önmagába nézne, és kicsit megbánná a tetteit. Ezt a monológot már csak egy olyan mondat tehette volna még erősebbé, ahol a fiú konkrétan megbán egy gyilkosságot, amit az arénában követett el.

3. Kulisszák

Nagyon tetszett, hogy a filmben nemcsak Katniss szemszögéből látjuk a viadalt, eltérően a könyvtől, hanem bepillantást kapunk a játékmesterek vezérlőtermébe és a stúdióba is. Emiatt viszont muszáj volt adni valamilyen indokot a tűznek, ami a könyvben csak úgy jön és elmúlik. Ezt abból vezették le, hogy Katniss, akár a könyvben, túlságosan eltávolodott a többi kiválasztottól. A film szerint azért volt szükség a tűzfalra és tűzgolyókra, hogy visszatereljék őt, nehogy elérje az aréna szélét. Továbbá láthatjuk, ahogyan a játékmesterek az aréna fölé küldik a kivetítőt, amin a himnusz, a címer és a halottak arcképe megjelenik. Ez egyébként a könyvben is szerepel, mármint leírásként, hogy egy légpárnás lopakodóval szállítják a képernyőt az aréna fölé.

Számomra ezek a jelenetek ritka, de szükséges eltérést jelentenek az eredeti cselekménytől, amely nem csökkenti, hanem épp ellenkezőleg: emeli a film színvonalát.