Hogyan találkoztam Katniss-szel? Első élményem az Éhezők Viadalával

     Korábban említettem már, hogy az Éhezők Viadala első olvasásakor azonnal megkedveltem Rutát, és végig reménykedtem a túlélésében. Nos, ezzel valószínűleg sokan voltunk így, ám egy fontos különbséggel: első alkalommal én nem "olvastam" a szó szoros értelmében.

 Az Éhezők Viadala trilógiába tizenhat évesen futottam bele az interneten, e-book formájában, véletlenül. Kíváncsi voltam, de nem olvastam el, csak itt is, ott is beleolvastam. Lassan összeállt bennem egy kép a történetről, ami persze közel sem a valóság volt.

1. Félreértések

Szégyen vagy sem, bevallom, Katniss-t először fiúnak, Cinnát pedig nőnek hittem. A viadalról pedig, az aréna szó hallatán azt gondoltam, hogy egy fiú és egy lány minden évben megküzd egymással közönség előtt egy adott helyen karddal és páncélban. Aztán csak csodálkoztam, amikor Katniss vadászokról (hivatásosok), lándzsákról, menekülésről, vadászdarazsakról beszélt.

2. Ruta halála

Ruta létezéséről először akkor értesültem, amikor Katnis-szel szövetkezett. Megkedveltem, egyrészt, mert gyerek, másrészt, mert jól van ábrázolva: az ártatlanság szimbóluma. Azonban már ekkor volt egy nagyon erős balsejtelmem, hogy meg fog halni. De, ahogy mondani szokás: a remény hal meg utoljára, tehát reménykedtem. Mint említettem, nem olvastam, csak olvasgattam a könyvet, így jó sokat ugrottam előre. Így futottam bele abba a részbe, amikor Clove a bőségszarunál rendezett "lakomán" gúnyolódva elmondja Katniss-nek, hogy meg fogják ölni őt ugyanúgy, ahogy a "szánalmas kis szövetségesét", Rutát is. Gondolhatjátok, teljes sokként ért, és ezt csak tetézte, amikor Katniss elmondja Thresh-nek, hogy addig énekelt a kislánynak, amíg el nem aludt. Ha ez nincs, valószínűleg azt gondoltam volna, hogy, mint az lenni szokott, ez csupán írói fogás: Katniss halottnak hiszi Rutát, aztán később kiderül, hogy mégis él. De az, hogy Katniss maga is megerősíti a dolgot, teljesen elszomorított. Aztán persze megtaláltam a haláláról szóló részt is, de ez már nem ért olyan váratlanul.

Nem tudom, jobban jártam e így, hogy kvázi csak közvetve értesültem először a kislány haláláról. Mindenesetre utána hónapokig fantáziáltam és írtam arról, hogyan lehetett volna megmenteni őt. Elképzeléseimet a következő posztban osztom meg veletek.